Benke László

Boldog Karácsonyt! - Benke László

benkedesign — Tue, 10 Dec 2013 08:15:24 GMT

Boldog Karácsonyt! - Benke László

A fotózás, mint művészet

benkedesign — Fri, 15 Feb 2013 21:47:11 GMT

Szőke István Atilla: Emberfáklya + vodeó

benkedesign — Sat, 09 Feb 2013 16:34:34 GMT

Benzint öntött önmagára,

gyufa gyújtotta a lángot.

Gondolt büszke szabadságra,

s ébresztette a világot.

Jöttek, egyre többen voltak,

borzadva álltak a fényben.

S látták azt, hogyan lobognak

magyar zászlók a kezében.

Emberfáklya fénye mellett

a hatalom hátrahőkölt.

De utána gyűlöletből,

haj, Istenem hány embert ölt!?

Az a fáklya, hidd el, ég még!

Fényét látom igaz szónak:

„Hagyjátok a magyart élni!”

Így üzen a megszállóknak.

Reményik Sándor: Szól a cenzor+ videó

benkedesign — Sat, 09 Feb 2013 16:26:27 GMT

Szól a cenzor: Vétó; megtiltom ezt.

E hasáb üres marad és fehér!

S az üres lapon gyúlnak lángbetűk,

Betűk: mint a tűz, betűk: mint a vér.

Szól a cenzor: Vétó; hatalmam nagy;

A semmiségbe vetlek vissza én!

S a fehér lapról láthatatlan sorokban

Feltámad az elítélt költemény.

Szól a cenzor: Álom, megfojtalak,

Hogy lásd a napfényt: én megtiltom Néked!

S szól az Ige: én öröktől vagyok

S nem érintenek halálok, születések!

Szól a cenzor: Ez férfimunka volt,

Ma nem olvasta senki e lapot!

S szól a fehér lap: tévedsz, jó uram,

Látatlanul mindenki olvasott!

benkedesign.hu

10. Egy néni kérdezte, nem tart...?

benkedesign — Tue, 29 Jan 2013 11:51:27 GMT

Azt feleltem, hogy az életem mostani szakasza tényleg olyan, mint egy regény, vagy egy színdarab, vagy nem is tudom, hogy fogalmazzak. Tényleg aki akar, sok mindent megtudhat rólam. Nem bánom, mert akik ismernek, tudják, milyen vagyok, semmi olyat nem teszek, ami valakinek is rossz. Sőt, sokan tudják, pont az ellenkezőjét teszem. Még az idéző jelben említett „ellenségeim” – nincs is olyan – is elismerik munkásságom! Éppen azért, mert tudják milyen vagyok, mit teszek!

Mindig is tevékeny ember voltam, akik ismernek, tudják, évek óta mindig is alkottam valamit. Legyen az bármilyen művészeti, vagy emberi cselekedet, de mindig az emberek szeretete, és a hazám iránti elkötelezettség vezérel. Sokan nem értik, honnan jön ez az energia lendület? Erre azt felelem, nem vagyok fiatal, ha minden nap teszünk valamit, az évek összeadják a sokat. No meg vannak példaképeim, akiktől hihetetlen módon tudok tanulni, és nem is gondolná más mennyi mindenre figyelve tudom magamévá tenni a cselekedetet. Egy szó, mint száz, nem tartom magamat különlegesnek, inkább úgy fogalmaznék, egyszerű, kreatív tenni akaró embernek.

2012.01.05

benkedesign — Sat, 05 Jan 2013 14:02:18 GMT

Hosszú idő után végre tegnap neki tudtam állni festeni. Már nagyon hiányzott. Legalább 3 hónapja nem jutott rá idő. Van egy misztikus kígyó aminek a hátterét sikerült megfestenem. Két régebbi képem lakkozását is elvégeztem. Aki meg szeretné nézni, a "száj" és a "Geryk" képek azok. Remélem tudok ma is rászánni egy kis időt!

Lakberendezési tippek

benkedesign — Thu, 19 Jul 2012 07:29:39 GMT

Előszó

Írásunkkal szeretnénk segítséget nyújtani festményei elhelyezésében és a lehetséges hibák elkerülésében. Gyakori hiba a túl magasan elhelyezett, vagy nagy felületre történő, kis méretű festmény felrakása. Az alkotások középpontja szemmagasság környékén legyen!

Tervezés

Érdemes lehet első körben a szoba fókuszpontját kitalálni, ahova egy nagyobb méretű hangsúlyos képet teszünk. Akár több fókuszpont is lehet egy szobában, a beltér kialakítása szerint. (Fókuszpont lehet egy hangsúlyos kandalló is) Miután ezzel megvagyunk, könnyebb lesz kitalálni a többi kép elhelyezését.
A festményekhez használt képkeretek remekül illenek a legtöbb fal színéhez (fehér, lágyabb, világos árnyalatok), azonban egy erős sárga tónusú fal "összefolyhat" egy arany színű kerettel, ami nem szerencsés. Hisz a keret szerepe hogy kiemelje, kihangsúlyozza a képet.
Ne törekedjünk feltétlenül arra, hogy képeink egyforma keretbe kerüljenek. Kis változatosságot is vihetünk így otthonunkba. Mivel minden festménynek saját egyénisége van, elsődleges szempont a hozzá legjobban illő keret választása legyen, csak ezután próbáljuk meg a többi képkerethez, bútorhoz illetve saját elképzelésünkhöz igazítani azt.

Elhelyezés

Festményeik elhelyezésének 2 fő vonala lehet, szimmetrikus vagy aszimmetrikus elrendezés. Szimmetrikus elrendezés esetén a keretek alsó vagy felső vízszintes vonalához igazíthatjuk a képeket -galériaszerűen-, vagy a képek középpontját egy vonalba igazítva úgynevezett múzeumi elrendezésben. A falnak támasztva képeinket, könnyen megtalálhatjuk a megfelelő távolságokat, illetve a legjobb sorrend kialakítást is.

Aszimmetrikus elrendezés a nagyon különböző formák, méretek, stílusok esetén különösen indokolt. Ennél az elrendezésnél próbáljuk egyensúlyba hozni a kompozíciót a padlón elfektetve variálva a képeket, így elkerüljük hogy a falon többszöri fúrást és felhelyezést.

Mielőtt feltennénk a képeket a falra, érdemes lehet különböző napszakokban, más-más fényviszonyoknál is megvizsgálni a kompozíciót.

Térközök

A képeket ne rakjuk túl közel egymáshoz, 10-15cm távolság mindenképp próbáljunk tartani. (Praktikus ötlet a kézfejünket két kép közé tenni, összezárt ujjakkal.)
Ha bútorok fölé helyezzük a képet, érdemes legalább 15-20cm távolságot tartani, pl. a kanapé vagy asztal fölött. Ilyen esetben optimális hatást érhetünk el, ha a kép szélessége a bútordarab hosszának 2/3-a, amit akár több kisebb festménnyel is kitölthetünk.

Kisebb falszakaszokon tartsunk lehetőleg 5-10cm szabad falfelületet a kép két oldalán, hogy ne töltse azt ki teljesen.

Távolságok, méretek

Szűkebb terek esetén, mint az előszoba: ne válasszunk túl nagy méretű képet. A lépcsőház szintén ilyen terület, ahol kiválóan mutathat a lépcsőzetes elrendezés, ami által a képek is mindig szemmagasságban találhatóak. Tökéletes választás lehet ide: kis méretű olajfestmény, pasztell képek, grafikák vagy tűzzománcok kompozíciója. Nagyjából elmondható, hogy az optimális megtekintési távolsága a kép hosszabbik oldalának kétszerese, háromszorosa.

Fények

Vegyük figyelembe a fényviszonyokat: mélyebb tónusú, sötét képeket lehetőleg ne a lakás kevésbé megvilágított helyére tegyük. Ha túl sötétnek vélünk egy képet, megpróbálhatjuk megcserélni egy intenzívebb színvilágú, világosabb festménnyel. Megoldás lehet a képmegvilágító lámpa használata is, vagy akár a manapság divatos mennyezetbe épített, dönthető spot lámpával történő célzott megvilágítása is. A világítással még hangsúlyosabbá tehetőek a képek.

Tükröződés

Ha egy kép túlzottan tükröződne a fényes lakkozás vagy üveg miatt, próbáljuk úgy áthelyezni, hogy a fény ne szemből érje. Esetleg megoldás lehet függönnyel tompítani az ablakon bejövő fényt, vagy a festmény felső részének faltól való dőlését növelni hosszabb képszöggel, ezzel tompítva a ráeső fény szögét. Fűtőtesttől 50cm távolságot tartsunk függőlegesen, a kép védelme érdekében!

Végszó

Természetesen a leírtaktól eltérhet némiképp saját ízlése szerint, ám ha szem előtt tartja ezen információkat, biztosan a legkellemesebb elrendezést érheti el otthonában, és ragyogó helyet talál festményeinek!

A világ jelenleg legdrágább festménye

benkedesign — Wed, 27 Jun 2012 03:47:41 GMT

A világ jelenleg legdrágább festménye: Paul Cézanne Kártyajátékosok című alkotása, amit magántranzakció keretében a katari uralkodóház vásárolt meg 250 millió dollárért(55 milliárd forint). A további rangsor: Jackson Pollock amerikai festő No. 5 című, 2006-ban 140 millió dollárért elkelt képe, Willem de Kooning Woman III című, ugyancsak 2006-ban 137,5 millióért eladott alkotása, és Gustav Klimt hányatott múltú festménye, az Adele Bloch-Bauerről készült, szintén 2006-ban 135 millióért elkelt portréja után. Ötödik helyen áll a közelmúltban aukción elkelt, Edvard Munch Sikoly című pasztell képe amit a világ második legismertebb festményének tartanak. 120 millió dolláros (csaknem 26 milliárd forint) árával a legdrágább aukción elkelt festmény lett, amivel a dobogó 5. helyére lépett.

Az első autó 19

benkedesign — Fri, 09 Dec 2011 04:30:39 GMT

Elég sokat vagy 3 hónapot állt rajzolva, egyszer csak előttem és elkezdtem készíteni az új technika alapján. Ez a képem az első ami az alapján készült el először.

Az impresszionizmus

benkedesign — Fri, 25 Nov 2011 15:22:31 GMT

Az impressziót, a benyomást festették meg. Embertömeget, fürdősöket, evezős csónakokat, a víz csillogó felszínét festették meg. Az új témákhoz új eszközök kellettek. A véletlen, de vonzó monumentummal való alkalmi találkozást azon nyomban meg kell örökíteni. Hiszen minden örökös mozgásban van, a megvilágítás állandóan változik. Ez a képtípus szülte meg azt a valamit ami az impresszionizmus nevet kapta. Monet Impresszió, a felkelő nap című képéről kapta a nevét.

1874. április 15-én megnyitják kiállításukat. Szigorú bírálatban részesül a rajzok tompa életlenségéért, a festmények hanyagságáért, azért a nemtörődömségért, amellyel a részleteket kezelik és általában az egész gondatlan nagyvonalúságáért. A cikk írója szerint az új festőknek a legfőbb eszménye nem több mint saját impresszióik rögzítése. Az impresszionista név csúfnév volt eredetileg.

1876. újabb kiállítás. Újabb kritika: Öt vagy hat őrült... akit elvakított a nagyravágyás, azért gyűlt össze ezen a helyen, hogy kiállítsa munkáit. Sokan belepusztulnak majd a nevetésbe, mihelyt meglátják ezeket az odakent képeket. De voltak pozitív nyilatkozók, védelmezők is.

Azokra a dolgokra koncentráltak amelyeket a párizsi, nagyvárosi kispolgári élet szépségeinek tartottak. Például egy-egy éppen arra haladó alak tűnő látvány, röpke, megragadott pillanat, amelyet mintha csak kikaptak volna a modern élet egyre gyorsuló folyamatából, hogy a művész élettapasztalatának gyorsításával lefirkálják. Szándékosan hiányoznak belőlük a drámai hatások, sőt, a pillanatnyi dolgok vonzó vonásait örökítették meg. Az impressziót festették meg, nem azt amit eszükkel láttak, amiről tudták, hogy ott kell lennie.

Az impresszionista festészet foltszerű és vázaltszerű. Az impresszionista festményt megérteni és élvezni csak úgy lehet, ha a szemlélő ugyanolyan álláspontra helyezkedik a valósággal szemben, mint a festő. Az impresszionista festménynél, a képtől hátralépve, meg kell találnunk azt a távolságot, amelyben a festékfoltok összemosódnak és egy szempillantásra kialakul bennünk is az impresszió, amelyet a festő visszaadni igyekezett.

A fényképezőgép feltalálása is hatott erre az új stílusra. Festményeiken voltak olyan részletek amik nem látszottak teljesen, mintha levágták volna őket, olyanok mint egy rosszul megkomponált fénykép.

1886-ra megszűnt az impresszionizmus, de hatása a művészetekre nagyon nagy volt. Az impresszionistákból fejlődtek ki a posztimpresszionisták akik közül Cézanne festészete volt a kubizmus előzménye.

Manet: az impresszionisták atyja. Olympia, Abszintivó - naturalisztikus

Degas: sok visszatérő témája volt, azt tartotta, hogy mindent sokszor kell megfesteni, ilyen témák: balett, táncosok, alakjait sokszor a kép szélénél levágta. A táncosok szoknyáján a szín és árnyékhatások figyelhetők meg.

Monet: a napszakokat figyelte, a múló benyomást festette (szénakazal, katedrális). Célja: megragadni a fény és a levegő múlékony pillanatait, a "legillékonyabb hatásokat". Reggeli a szabadban, Nők a kertben, Regatták Argentenilben, Impresszió, a felkelő nap.

Renoir: álomszerű, gondtalan világ, csak akkor festett amikor boldog volt, amikor festeni akart. Falusi tánc, La Moulin de la Galette, Evezősök reggelije.

Pierre-Auguste Renoir (1841-1919)

Franciaországban, Limoges-ben született 1841-ben. Nagyon szép hangja volt ezért énekelni akarták taníttatták szülei. De érezte o nem erre született. Ezért inkább porcelán-festo inasnak állt. Nagyon ügyesnek bizonyult. Addig festette a porcelánt amíg a gépi festést fel nem találták.

Miközben a gyárban dolgozott, az ebédszünetekben a Louvre képtárait járta. Hamarosan elhatározta, hogy festőművész lesz. Charles Gleyer műtermébe iratkozott, ahol diáktársa volt Monet és Bazille is, segítségükkel megismerkedett Manet-val. Egyre szorosabb kapcsolat alakult ki köztük, sokszor találkoztak, hogy megvitassák elméleteiket, lassan megszülettek az impresszionisták.

Alkotóidőszakát a francia-porosz háború szakította meg. Őt is besorozták. Miután visszatért Párizsba folytatta a festést. Megismerkedett Paul Durand-Rueljel műkereskedővel aki támogatta az impresszionistákat, segítségével sok képét sikerült eladni.

1880-as évek első felében festészete válságba jutott. Utazgatni kezdett.

Párizsba visszatérve utai képi benyomását új festési módba olvasztott. Az úgynevezett "száraz" stílus, amit eleinte használt, további nehézségeket jelentett a műkereskedőjének.

1890-ben megházasodott. Felesége Aline, két fia is született. Élete kiegyensúlyozott, boldog időszakba érkezett. Ennek egy betegség vetett véget, eltörte a karját és ez reumás rohamot váltott ki ami fokozatosan nyomorékká tette. Hogy fájdalmát csökkentse sok időt töltött a meleg dél-franciaországi vidékeken. Élete végén már tolószékben festett. 1919-ben halt meg.

Renoir szerette az élvezeteket, a festészet pedig életörömének kifejezése volt. Csak akkor dolgozott amikor boldog volt és szándékosan olyan témákat választott, amelyeket vonzónak talált. Kedvenc témája a nők festése. A megszokott történelmi vagy irodalmi témákkal szemben mindennapi témákat dolgozott fel.

Tagja volt annak a csoportnak akikből az impresszionisták váltak ki. Együtt vágtak neki a fontainebleau-i erdőnek, ahol a szabadban dolgoztak. Renoir először sötét színeket használt barnát és feketét, később áttért a szivárvány minden színére. Gyorsan kellett festenie, hogy megragadja a természet színeit, mielőtt azok megváltoznának, hiszen a szabadban dolgoztak ahol a fényt nem lehet szabályozni.

1883-ban kialakította a száraz technikát, ahol éles kemény kontúrokkal vette körül a figurát. Részletes előtanulmányokat végzett.

1890-es évekre ezek az éles körvonalak ismét lágyabbá váltak. Melegebb színeket kezdett használni, különösen a vöröset.

Képei: Diana, le Grenouillere, Női akt napsütésben, A Moulin de la Galette, A hinta, A Szajnapart Champrosay-nél, A Szajnapart Asnieres-nél, Irene Cahen d'Anvers kisasszomy, A velencei Doge-palota, A velencei Szent Márk tér, Vidéki tánc, Városi tánc, Tánc Bougivalban

Renoir: Le Moulin de la Galette

A kép 1876. nyarán készült, nem műteremben, hanem a helyszínen.

A kép mintha táncba hívna mindenkit, aki csak rá néz. Forognak a ruhák, röpülnek a szoknyák. Valami kimondhatatlan derű: az élet, a tánc, a beszélgetés öröme keríti hatalmába a szemlélőt.

A kép egy jelenetet állít elénk. A háttérben egy nyáron tárva-nyitva álló bálterem, előtte az udvar asztalokkal, padokkal, akácfákkal. Az asztalon jobboldalt akár egy csendélet: kancsó, üveg, két pohár. A szereplők férfiak nők vegyesen. A többségük táncol, de vannak akik beszélgetnek.

A jelenetet nyári nap világítja meg. A szeszélyesen elosztott - foltokban felvillanó vagy palástszeruen szétterülő - fény erről árulkodik.

A satnya kis akácfák buja növényzetté válnak, s mintha nem is lámpák, hanem óriási zamatos gyümölcsök csüngenének róluk. Az udvar törmelékkel borított talaja pedig mintha gomolygó felhő volna.

Renoirnak sikerül egy köznapi jelenetet csodálatos tüneménnyé varázsolnia.

A kép már nem is lehetne zsúfoltabb, de mégse érezzük annak. A festmény levegős, könnyed, fesztelen.

Szerkezete: átlók melyekre az asztal és a padok is támaszkodnak. A függőleges irányt jelzik a székek és a padok, a fák, a lámpaoszlopok, csillárok rúdjai; vízszintes irányba mutat: a két szék támlájának keresztlécei, a táncterem fala. De ezek a főbb vonalak csak nagyon utalásszerűek. A szerkezet nem a mértan szabályainak engedelmeskedik. Nála a szerkezet alapja a szín és a fény.

A vonalperspektívát megtartja, de a levegőperspektívát nem. A távolság növekedésével nem csökken a színek erőssége.

Eltűnnek a határozott körvonalak, az éles határok, s ezáltal az alakzatok képlékennyé válnak. Az előtérben elhelyezkedő alakok nagyobbak, de rajzuk elmosódottabb. A háttérbe lévő alakok egymástól elütő színeikkel válnak ki a kép egészéből.

Pillanatnyiság, fényképszerűség érződik a képen (félbe vágott figurák).

Képi mélység: befelé kisebbednek az alakok.

Háttér: apró, foltszerű figurák, erőteljes színekkel.

Középtér: a vonalak élesebbek, a táncosok skálája kiszélesedett.

Előtér: a figurák nagyobbak, a rajz elmosódott, színek ereje lecsökken.

A kontúroknak nincs szerepe átadják helyüket a színfoltnak.

Egybeolvadnak az alakok, fák, talaj, Minden lebeg.

Degas képi komponálásának és a XX. század kompozíciós törekvéseinek összehasonlítása ismétlés és utánzás szempontjából

Degas komponálása eleinte centrális, később a pillanatfelvétel technikáját alkalmazza (félbevágott alakok). - a XX. Században a fényképezés alkalmazza ezt a technikát.

Jellemző rá, hogy képeit kisebb változtatásokkal megismételte. Hajlamos volt szinte vég nélkül ismételni bizonyos témákat. De a képek mégis újak, nem unalmasak. Ilyen visszatérő témák: táncosok, lovak, öltöző nő, fürdőzők.

"Az embernek tízszer, százszor is le kell rajzolnia ugyanazt a témát."

Ismétlésre a XX. században példaként lehetne említeni Paul Klee-t, aki például a Kalap, hölgy és asztalka című képét ismétli meg Hölgydémon címmel, ahol az idillt veszélyessé növeszti.

Chagallnál a kecske jelenik meg több képen: Önarckép kecskével, Önarckép hét újjal (a festmény festményén van a kecske), Anyaság (kecske a háttérben).

Braque a gitárt ismétli: Nő gitárral, Gitár és klarinét.

Picasso: A matador halála, Matador és női akt.

A hiperrealizmusra is jellemző az ismétlés, mivel a művészek egy bizonyos témára szakosodtak. Pl. Richard McLean (lovak, lóversenypálya), Chuch Close (portrék), Ed Rusche (benzinkút, autóroncs).

"Az enyémtől kevésbé spontán művészet már nem is lehetne. Amit én hozok létre, az a gondolkodás és visszaemlékezés, mely a nagy mesterek tanulmányozásának eredmény, inspirációról, spontaneitásról, temperamentumról mit sem tudtam."

Élete végén képein egyre jobban elvesztek a részletek, egyre elnagyoltabbak és a színek egyre harsányabbak. (pl. Fésülködő nő - befejezetlen).

A XX. századra jellemző, hogy a részletek nem fontosak, a kubizmus például a formákra helyezi a hangsúlyt, más stílusok a színekben találják meg a kifejezésmódjukat.

Ferenczy Károly (1862, Bécs - 1917, Budapest)

Festő, az impresszionizmus legnagyobb magyar mestere, Ferenczy Noémi, Béni és Valér apja. Jogi, mezőgazdasági tanulmányait félbehagyva 1884-től festészetet tanult Rómában és Münchenben, majd két évig a párizsi Julian Akadémia növendéke volt. Robert-Fleury és Bouguereau voltak tanárai, de mint magyar tanulótársai: Csók István, Iványi-Grünwald Béla, ő is Bastien-Lepage-t tartotta eszményképének. Ezt tükrözi Párizsban készült első muve, Kallós Ede arcképe és 1889-92 között Szentendrén készült alkotásai (Válás, Leányok virágot gondoznak stb.). 1893-ban Münchenben megismerkedett Hollósy Simonnal és szabadiskolának idegen és magyar tagjaival. Fejlődésére ez időben Herterich hatott igen erősen (Madárdal, Orfeusz stb.).

1896-ban csatlakozott a Nagybányára vonult festőcsoporthoz (Hollósy Simon, Réti István, Thorma János, Csók István, Iványi-Grünwald Béla és mások), és ott hosszú időre le is telepedett. Stílusa ettől kezdve egyenletes ütemben fejlődött sajátosan egyénivé, amely ugyanakkor a nagybányai irányzatot is képviselte (Hegyi beszéd két változata, 1896-97; Három királyok, 1898; Esti hangulat lovakkal, Hazatérő favágók, 1899; Józsefet eladják testvérei, 1900 stb.).

1900-tól a napfény festése kötötte le érdeklődését, és egyidejűleg az emberalak és arc kifejezése vált lényegessé számára (Gesztenyefák, 1900; Nyári reggel, Márciusi ezt, Nyár, 1902; Festono, 1923; Templom, Október, 1903; Napos délelőtt, 1905; Gyermekek pónikon, 1905; Nyári nap, 1906 stb.). Oldott és árnyalt festése lassan nagy foltokká alakulva erős körvonallal, a dekorativitás ízeit keverte néhány kísérletébe (Archeológia, Levétel a Keresztrol stb.). 1904-től a táj és a fény mellett műtermi kompozíciók is foglalkoztatták. Aktok, ruhás alakok, csoportok születtek vásznain komponált színekkel, egyre jobban a stilizálás felé hajló nagyvonalú, összefogott előadással. 1906-ban a Képzőművészeti Főiskolán az alakrajz és festés tanára. Budapestre költözött s addig szinte kizárólagosan szabadtéri gyakorlatát műtermi piktúrával cserélte fel.

Életműve több szakaszra tagozódik. A kezdeti korszakára a müncheni leíró ábrázolás volt a jellemző. A nagybányai szakaszban a plein air sajátos magyar válfaját teremtette meg. Késői korszakában a posztimpresszionizmus formaproblémái vonzották (Akt zöld háttérrel, 1911; Akt vörös háttérrel, 1913; Pieta, 1913; Alvó cigányleány, 1915 stb.). A 20. századi magyar festészet egyik legjelentősebb képviselője, a nagybányai művésztelep egyik iránymutató egyénisége volt. Nagy hatással volt a magyar festészet további alakulására. Fő művei a Magyar Nemzeti Galériában kerültek.