Szól a cenzor: Vétó; hatalmam nagy;

A semmiségbe vetlek vissza én!

S a fehér lapról láthatatlan sorokban

Feltámad az elítélt költemény.

Szól a cenzor: Álom, megfojtalak,

Hogy lásd a napfényt: én megtiltom Néked!

S szól az Ige: én öröktől vagyok

S nem érintenek halálok, születések!

Szól a cenzor: Ez férfimunka volt,

Ma nem olvasta senki e lapot!

S szól a fehér lap: tévedsz, jó uram,

Látatlanul mindenki olvasott!

benkedesign.hu