Benzint öntött önmagára,
gyufa gyújtotta a lángot.
Gondolt büszke szabadságra,
s ébresztette a világot.
Jöttek, egyre többen voltak,
borzadva álltak a fényben.
S látták azt, hogyan lobognak
magyar zászlók a kezében.
Emberfáklya fénye mellett
a hatalom hátrahőkölt.
De utána gyűlöletből,
haj, Istenem hány embert ölt!?
Az a fáklya, hidd el, ég még!
Fényét látom igaz szónak:
„Hagyjátok a magyart élni!”
Így üzen a megszállóknak.
