Lemezbemutató koncert első állomása Angyalföld, József Attila Művelődési ház. A sors érdekessége a lemez hetedik dala: József Attila: Tiszta szívvel címet viseli. Azt már nem is említem milyen téren van a helyszín, ezt az olvasók fantáziájára bízom.

Több koncertjükön voltunk már, tudtuk mire számíthattunk. Terembe lépésünk pillanatában már látszott az előkészületeken, hogy nem mindennapi látványban lesz részünk. Nem okoztak csalódást, sőt felül múlták elképzeléseinket.

Helyem elfoglalása előtt készítettem néhány képet, félve attól, (be is igazolódott) hogy a fényképezőgéppel nem tudok képeket készíteni a sötét miatt. Ahhoz egy jobb gép kellett volna. Csak a közeli képek sikerültek. Helyemet családom foglalta, a teljesen megtelt teremben.

A kezdés pillanatától hatalmába kerített az Ismerős Arcokra jellemző, nem kimondottan jeges progresszivitás. A jól felépített koncerten látszott a profizmus, melyek mellé társult az oly jellemző fokozatosságok.
A „Ébredés „ című dalt többször hallottuk, Bösztörpusztán, a Magyar Szigeten, de még azt hiszem Tahiban is. A táska, gatya, a fogkefe szavak kimondottan tetszettek a dalban. Fülbemászó hamar megszereti az ember.

Vili dalát hallgatva az Európa közepében is jó sikerült, tudtuk a szövegét.
Az „Ígéret” „egy régi lányról szól, meglehetősen régi szöveg, ami túl jó volt ahhoz, hogy elvesszen” – mondta Attila a dalról. „És ha én már nem is leszek, az ígéretem megmarad” szöveget kimondottan hamar meg lehet jegyezni, mert szívhez szóló. Nem mellékesen a kedvesem kedvenc dala.
Az Ismerős Arcok Lélekvesztő dala ugyan a hatodik szám, Nyerges Attila így fogalmazott a dalról: „Nem egy sláger, sőt kimondottan nehezen emészthető dal. Helyenként a régi Syriust idézi. A mindennapokról szól.” Engem nem annyira ragadott meg. Voltam már úgy, hogy később szerettem belé egy dalba.
A tizenharmadik dal a lemezen a „Hegyeket nézek” dalban számomra hasonlóság van a „Kinek mi dolga?” „A dolog” című dalhoz. Nagyon szeretem.

Minden daláról, külön-külön hagy ne mondjak kritikát, ezt meghagyom a zenekritikusokra.

Valamit nem értek, mért vannak a képeken 5-en és a Tánczos István (Sztivi) mért nincs rajta. Kérdeztem mást ő sem tudta a választ. Gyanítom (Sztivi) vendégzenészként szerepel az együttesben. Szereti a közönség annyira, hogy méltó helyen lenne a képeken.

Az új lemez nagyon jó, eléri az „Éberálom” című lemez színvonalát, sőt nem hiába vártunk rá kb. két évet. Azt gondoltam, nem lehet felülmúlni. Az új hangzások még színesebbé tették a dalokat, és Atilla bemutathatta „aktivitását” folyamatosan „melózva” az előadás alatt.

A koncert előtt voltak körülmények, melyek nehezítették az együttes lemezbemutató koncertjét, hála a „jóakaróknak” – mindenki tudja, miről beszélek –. Voltak akik, nagyon nem szerették volna, hogy az Ismerős Arcok fellépjen a XIII. kerületben. A közismert és népszerű Ismerős Arcok köztudott mekkora értékei a magyar zenei életnek.

Egy kritikában olvastam, hogy „Az Ismerős Arcokat hallgatva gyak­ran úgy érezzük, mintha valami belső erő újra és újra különös örvénybe, fájdalommal teli világba taszítana bennünket, s bár ez a világ szépen és mívesen megénekelt, olykor nem látszik a remény pislákoló fénye.”
Bennem és bennünk pont a remény fogalmazódik meg, amikor minden alkalommal többen és többen vagyunk a koncerteken, és nem csak „Ismerős Arcok” vannak, akik hallgatják dalaikat. És a legjobb, hogy egyre többen. Mondjuk (halkan jegyzem meg) teszünk is érte!

Mondok szavakat, melyek jutnak eszembe, a dalok hallatán: nagyvonalú, izgalmas, magabiztos, sokféle, színes, érzelemmel teli, felemelő. De néha nem is tudjuk megfogalmazni azt a fantasztikus hangulatot, amit a zenék hallgatása közben érnek bennünket.

Feltűnik, az, „alázat” amit Attila táplál zenész társai iránt. Engedve kibontakozni őket zene tudásuk alapján. Külön egyenként játszott fantasztikus szólói teszik színessé zenéjüket. Az elhangzott zene után, Attila háttérbe vonulva enged teret, hogy a közönség elismerje tehetségüket. Fantasztikus emberi mivoltáról tesz tanúbizonyságot.

Nem volt ott olyan magyar ember, akinek ne dobbant volna egyszerre a szíve, mikor mindannyian felállva egymás kezét fogva énekeltük az „Mi egy vérből valók vagyunk” szöveget. Gyermekeim a székre felállva - hogy lássanak - énekelték teljes torokból a dalt, nem kis örömükre azoknak, akik körülöttünk hallgatták gyermeki hangjuk csilingelését,

Kusza világban élünk, ahol keveredik a város rohanó világa, száguldva talán a végzet felé, az idősek otthona nyugodt hangulata, a család szent helye, és ki tudja mennyi minden felé még. A dalok hallatán, mikor változik a pörgős, színes vérpezsdítő hangszerek változatos hangzása, és a melankolikus, szinte sírásra inspiráló dallamok.

Végezetül szeretném összegezni a gondolataimat. Az elmúlt koncert volt életem egyik legszebb egyik legemlékezetesebb koncertje, akik tehetik, feltétlenül látogassanak el a turné valamelyik állomására, és részesei lehetnek annak az élménynek, melyet míg az ember él nem felejti el!

Nem tudok zárásként mit mondani, mint ajánlom mindenkinek szeretettel!

Benke László

Program futár: Ismerős Arcok koncert Angyalföldön