Ezen szomorú események után került velem áldott állapotba. A
megérkezésem, hogy világra jövök különösen is csoda számban volt
mérhető. Minden nőgyógyászati beteglapjára fel volt tüntetve a
„kórisme”. Ez alapján gondolhatták az orvosok, hogy soha többé nem lehet
gyermeke, nem szülhet! A terhesség megállapításához, korházba utalták,
mert gyaníthatóan daganata lehet, találgattak az orvosok. Ennek
kivizsgálására kellett befeküdnie. A vizsgálatot másnap végezték volna
el, de anyu tudta, hogy terhes és nincs ”daganata”. Ezen probléma
megállapítását úgy végezték volna el, hogy a daganatból kicsípnek egy
darabot, és szövettanra küldik, ahol az eredmény megmutatja , hogy jó
indulatú, vagy rosszindulatú. Ha ez megtörtént volna, akkor én nem
születek meg!
Édesanyám bízva anyai megérzésében kiszökött a korházból. Bátorságának köszönhetően írhatom most, ezen sorokat.
Az orvossal – aki a vizsgálatot végezte volna - már csak akkor találkozott, amikor megszülettem.
- Így néz ki egy daganat? – kérdezte az édesanyám – nem kis iróniával -
Szégyent, lelkiismeret furdalást nem igazán érezve ballagott odébb az orvos. Később nem is találkoztak.
A sors pikantériája, nem lenne teljes a kép, ha nem mesélném még az
aznapi eseményeket, édesapámat meg kellett műteni, mert gyomorfekélye
perforált. A gyomrának a háromnegyed részét elvették. Két emelettel
lejjebb operálták, akkor, amikor én születtem. Másnap már saját lábán
tett látogatást nálam! Így voltunk hát hárman egyszerre a korházba, és
pár nap elteltével együtt mentünk haza.
Ez az én kis rövid történem a születésem körülményeiről, ha jól
emlékezem! Különleges? Számomra biztos! Akinek még különleges az
édesanyám. Az ő története az enyém is. Minden szülő története,
gyermekéjé is.
Az édesanyám minden cselekedetével, védett óvott, még a széltől is,
vigyázott rám, mint ahogy az édesanyák őrzik gyermekeiket. Különleges
kincs voltam számára, akit minden pillanatban halmozott szeretetével.
Köszönet neki érte!
A Jóisten áldjon meg, minden Édesanyát!
Zárásként nem véletlenül írom a dátumot:
Kelt: Budapest 2009. November 29.
