Prohászka Ottokár(Nyitra, 1858. október 10. – Budapest, 1927. április 2.) katolikus egyházi író, székesfehérvári püspök, az MTA tagja."Emberek, féljétek az Istent s szeressétek Krisztust. Ezt kiáltja õ felétek, kiáltja a végkimerülésig. Ó ha, valamikor, hát ma halljátok meg szavát; esd, hogy kíméljétek s becsüljétek meg lelketeket."

Kodály Zoltán(Kecskemét, 1882. december 16. – Budapest, 1967. március 6.) zeneszerző, zenetudós, zeneoktató, népzenekutató, az MTA tagja."Olyan kevesen vagyunk, hogy a műveletlenség luxusát nem engedhetjük meg magunknak."

Nyírő JózsefSzékelyzsombor, 1889. július 18. – Madrid, 1953. október 16.), erdélyi magyar író, katolikus pap, újságíró. "Nem igaz, hogy a háborúnak lelke van... Nem igaz, hogy jobbak leszünk általa... Nem igaz, hogy a ma született, ártatlan csecsemőnek is szenvednie kell... Én nem tudom visszaadni a halott apákat, sem a halott férjeket, drága gyermekeket. Nem tudom, nem tudom! (...) De tudom, hogy nem azok fognak győzni, akik egymást öldösik. De tudom, hogy kifosztott, meleg fészek romjaiból új otthon épül. De tudom, hogy a csók erősebb, mint a fegyverek, s egy ölelő karban több élet van, mint amit eddig az összes találmányok és bölcsességek nyújtottak."

Szabó DezsőKolozsvár, 1879. június 10. – Budapest, 1945. január 5.) magyar író, kritikus, publicista. A két világháború közötti magyar irodalom nagyhatású képviselője."Az én felelősségem nem végződik a sírnál..."

Márai Sándor(Kassa, 1900. április 11. – San Diego, Kalifornia, 1989. február 22.) magyar író, költő, újságíró."Magyarnak lenni nem állapot, magyarnak lenni magatartás!"

Fekete István(Gölle, 1900. január 25. – Budapest, 1970. június 23.) író, számos ifjúsági könyv és állattörténet írója."Egy ember addig él, amíg emlékeznek rá.Nem kívánok ragyogást, pénzt, dicsőséget. Csak egy tűzhelyet kívánok. Hívó lámpafényt, meleget azoknak, akiket szeretek. Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót, jó könyvet és kevés embert. De az aztán Ember legyen!"

Reményik SándorKolozsvár, 1890. augusztus 30. – Kolozsvár, 1941. október 24.) költő, a két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja."Leszek őrlő szú az idegen fában,leszek az alj a felhajtott kupában,az idegen vérben leszek a méreg,miazma, láz, lappangó rút féreg,de itthon maradok!"

Dsida Jenő(Szatmárnémeti, 1907. május 17. – Kolozsvár, 1938. június 7.) erdélyi magyar költő.„Székelyek ott, a bércek szikla-melIén, üljetek mellém!Magyarok ott a Tisza partján, magyarok ott a Duna partján,magyarok ott a tót hegyek közt, s a bácskai szőlőhegyek közt ,üljetek mellém.Magyarok Afrikában, Párizsban, vagy Amerikában, Európában vagy Ausztráliában, üljetek mellém (...)Zúgjon hát a magyar zsoltár:Epévé változzék a víz, mit lenyelek, ha téged elfelejtelek!Nyelvemen izzó vasszeget üssenek át, mikor nem téged emleget!Húnyjon ki két szemem világa, mikor nem rád tekint népem, te szent, te kárhozott, de drága!(...)Európa fogja be a fülét és nyögjön a borzalomtól és őrüljön bele”

Gyóni GézaGyón, 1884. június 25. – Krasznojarszk, Oroszország, 1917. június 25.) evangélikus teológus hallgató, magyar költő."Az élet titka: őszinteség!"

Tóth TihamérSzolnok, 1889. január 14.– Budapest, 1939. május 5.) katolikus egyházi író.

Sajó SándorSajó Sándor (Ipolyság, 1868. november 13. – Budapest, 1933. február 2.) költő, tanár, drámaíró, az MTA levelező tagja"Taníts meg, én Uram, milyennek kell lennem,Hogy igazabb, hívebb, jobb magyar legyek."

Makkai SándorMakkai Sándor (Nagyenyed, 1890. május 13. – Budapest, 1951. július 19.) erdélyi magyar író, református püspök."Az emberi élet legmagasztosabb, legszebb pillanatai azok, mikor az adventi sötétségben, adventi fájdalmakban vergõdõ lélek felett hirtelen felgyúló meglátások, fenséges eszmények ragyogása árad el. Nem csoda, ha ilyenkor mindig a legszentebb jelenlétét érezzük. És néha nagy, közös megpróbáltatások idején, egy egész nemzetre reáfekvõ reménytelenségek éjjelébe gyúl fel a fény."

Böjte CsabaKolozsvár, 1959. január 24.) ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója." Hiszek a szeretet végső győzelmében"